1986. május 1-től 1987. május 1-ig tartott az építkezés.
Számomra ez az idő az Úr „tettenérése”, a rácsodálkozás és a benne való gyönyörködés ideje volt. Csodák közt éltünk! Ha elfogyott a pénzünk, érkezett valahonnan adomány és segítség, nem egyszer maguk a szakmunkások mondták, hogy folytatják így is, ha nincs pénzünk fizetni. Kivitelezőnk, építő mesterünk Fekete Gábor jelmondata pedig ez volt: „templomot építeni dicsőség.”
Tudtommal első lelkésznő voltam, akinek „civil” férje volt, és az első templomépítő női lelkész. 

Ebben az időben, a kezdeti növekedés szakaszában kialakult egy kis ifi csoport, akik rengeteget dolgoztak a templomépítésen is. Együtt figyeltünk az Igére, de sokszor ültünk terített asztal mellett, közös étkezéseken is. 

A templom felszentelése és a beiktatásom 1987. október 17-én volt.
/Vassné Bakki Ilona lelkésznőnek visszaemlékezése, aki gyülekezetünknek jelenleg is tagja/

1994-ben egy nagyobb építkezés alkalmával a templom karzatot kapott, valamint ekkor épült fel az Ifiház.
2015-ben a régi iroda és a mögötte található - addig a lelkész magánlakásaként használt - nappali összenyitásával egy újabb gyülekezeti teremmel bővült a templom. Emellett egy nagy és kényelmes konyha is kialakításra került.