Az Érd-parkvárosi Református Egyházközség történetét kutatva több, mint fél évszázadra tekinthetünk vissza. 

Ez idő alatt rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie fennmaradásáért, önállóságáért, otthona megteremtéséért. Olyan gyülekezetről van szó, melynek tagjai az ország különböző részeiből, sokféle közösségből jöttek össze. 

1937 -ben épült meg Érden az első református templom a falu központjában. (Addig az ercsi gyülekezethez tartoztak az itt élő reformátusok.) Kulifay Gyula lett Érd első önálló lelkésze. Parkvárosban mindig külön istentiszteleti alkalmak voltak a nagy távolság és a rossz közlekedés miatt. Először egy pincehelyiséget, a 40-es évektől az iskola épületét, 1951-től pedig egy üresen álló házat használhattak a közösségi tanács utalása alapján, pesti tulajdonosa beleegyezésével. Néhány év múlva egy gyülekezeti tag felajánlotta egyik szobáját, és szóbeli ígéretet tett, hogy halála után az egyházra hagyja a házát. Miután azonban eltartási szerződést kötött egy házaspárral, szüksége lett a helyiségre, s a gyülekezetnek el kellett mennie – de nem volt hová. 

1962 -ben Németh Géza lett az Érd-központi Gyülekezet vezetője. 

1965 -től Czirják László törökbálinti lelkész látta el Parkvárosban a szolgálatokat. A gyülekezet gondnoka Kovács Sándor lett, aki már addig is sokat tett a gyülekezet agyagi-lelki megmaradásáért, és szívügyének tekintette az istentiszteleti hely megoldását is.

1968 -tól kezdődően az Érd-központi segédlelkész felügyelete alá került Parkváros. Ebben az időben ezt a tisztséget Harkai Antal látta el. Miután Kovács Sándornak sikerült a harang felállítását és használatba vételét utólag engedélyeztetni, fölbátorodva, saját készítésű terv alapján építkezni kezdett. 1970 novemberében már 2 méter magasan álltak a falak. Erről írásbeli jelentés készült, s az ezt követő esperesi megbeszélésen a résztvevők az engedély megszerzését tűzték ki célul. Ezt azonban nem sikerült elintézni még hónapok múlva sem.

1971. májusában történt, hogy az angyalföldi Láng Gépgyárban „béke nagygyűlés” volt, ahol Martin Luther King utóda, Ralph Abernaty baptista lelkész is részt vett. Megjelent itt Németh Géza két presbiterével és meghívta a lelkészt, szentelje fel az épülő templomot Martin Luther King emlékére. A látogatás megtörtént, de hatása épp ellenkezője lett a vártnak. Három héten belül megérkezett a
községi tanács határozata, mely kötelezte az egyházközség vezetőit az épületrész lebontására, és szabálysértési eljárást indított Kovács Sándor ellen. Az egyházi vezetőség pedig felfüggesztette Németh Gézát, majd megfosztották hivatalától. 

1975 -ben az Érdligeti Egyházközséghez csatolták Parkvárost, ahol Csuka Tamás és felesége szolgáltak. A lelkész a templomépítés ügyében is megpróbált valamit tenni, de az Állami Egyházügyi Hivatalban egyértelműen közölték: a korábbi építkezést nem folytathatják, más megoldás azonban elképzelhető. Ekkor történt, hogy a gyülekezet egyik régi tagja, Kis Kovács Sándor és felesége elhatározták, hogy gyermekük nem lévén, Csurgói utcai házukat felajánlják a gyülekezetnek életjáradék-szerződés ellenében.

1981. tavaszán halt meg Kis Kovács Sándor, majd augusztusban felesége is. 

1981. őszétől pedig az esperes beosztott lelkésze, dr. Vassné Baki Ilona került a parkvárosi gyülekezetbe, miután a ligeti egyházközség akkori lelkésze, Harkai Ferenc nem vállalta tovább az itteni munkát.

Három évi reménytelennek tűnő gyülekezetgondozás után egyszer csak az Úr növekedést és fejlődést adott. Amikor az istentisztelet céljára használt szobát és verandát kinőtte a gyülekezet, újra felerősödött a templomépítés álma és vágya. 

1985 -ben egy egyedülálló özvegyasszony, dr. Hutás Aladárné, a barátnője tanácsára, eltartási szerződést kötött a lelkésznővel és férjével, azzal a szándékkal, hogy egyetlen örököse a gyülekezet legyen. Az így kapott második örökség lehetővé tette, hogy a gyülekezet újra komolyan gondoljon a templomépítésre. 

1986. január 1-től a gyülekezet missziói egyházközség lett, s ezzel megszűnt az érdligeti gyülekezettel való – amúgy is laza és adminisztratív jellegű – kapcsolata. Az Állami Egyházügyi Hivatallal folytatott többéves huzavona után Nagy Béla, Kispest-Rózsa téri presbiter, mérnök és Berzétei László, akkori érdligeti presbiter, épületgépész tervei alapján 1986. május 1-jén kezdte meg a munkát Fekete Gábor építőmester. A templom nagyarányú bel- és külföldi testvéri összefogással épült.

1987. húsvétján az istentiszteleten résztvevők nem fértek be a gyülekezeti terembe, a félig kész templomba vonult át a gyülekezet, ott ünnepelte a Feltámadottat. Ebben az időben kezdte meg szolgálatát a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió ráckeresztúri otthona. A gyülekezet és a misszió kapcsolata és összetartozása akkor kezdődött. A templom építése 1987. május 1-én fejeződött be, és október 17-én szentelték föl – ekkor iktatták be dr. Vassné Baki Ilona lelkészt is. A templomszenteléskor ezzel az igeverssel csodálkoztunk rá Urunk munkájára: "víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok. Tóvá lesz a délibáb" Ézs. 35: 6-7.

1994 -re kinőtte szép új templomát az új keretek között élő gyülekezet, ezért szükségessé és lehetővé vált a bővítés: ekkor épült az ifjúsági ház gyermek- és ifjúsági foglalkozások céljára, ugyanekkor épült a templom karzata is. 

Dr. Vassné Baki Ilona nyugdíjba vonulása után másfél évig Fekete Ágnes volt a gyülekezet lelkipásztora.

2017. szeptemberétől Tar Zoltán vette át a lelkipásztori munkát.

2021.-ben, több évtizedes imádság után, bekerült a missziói programunkba a Fenyves-parkvárosi új gyülekezet plántálása. Ehhez kapcsolódva, 2022 óta külön istentiszteleteket tartunk Fenyvesnek.

2023. márciusától az Érd-parkvárosi Gyülekezethez került szórványként a tárnoki közösség.

2023-2025. között Szűcs Fruzsina beosztott lelkészként szolgált közöttünk.

2025-től Tóth-Gados Eszter dolgozik köztünk beosztott lelkészként, Tar Zoltán vezető lelkész mellett.

Akik itthon vagyunk ebben a templomban, megtanultuk, és szeretnénk soha el nem felejteni, hogy:

Az Úr Teremtő, gondviselő Isten ma is. A pusztában vizet fakasztó, életet ajándékozó, hozzánk közel lévő, bennünk is otthont, templomot kereső és építő Isten. 

Egyedül Övé a dicsőség mindenért!